A Linuxról


    A Unix mára már túl van néhány válságon, néhány háborúságon, vitán és mindent túlélt. A történetében azonban van egy fontos mérföldkő, amelyre vissza kell utalnunk, hogy megértsük hogyan született a Linux.

    Az amerikai kormány a trösztellenes törvény értelmében darabokra szabdalta az AT&T-t és így megnyílott a maradványai számára a lehetőség, hogy értékesítse a Unixot. Természetesen a jogutód azonnal érvényesítette jogait és vége lett a gyermeknapnak. A Unix éppen olyan védett és érinthetetlen lett mint az ipar minden fejőstehene, nem lehetett belenyúlni, megismerni, nem lehetett fejleszteni sem vagy ingyen használni. Hosszú évek teltek el e setét állapotban.

    A fényt egy Richard Stallman nevű hős hozta el, aki tagadhatatlanul a Linux világ legkülönösebb alakja. Egyes újságírók odáig merészkedtek, hogy ráragasztották az „őrült próféta” becenevet. Stallman úgy tűnik egyszerűen besokallt a multinacionális vállalatok uralmától és elhatározta, hogy jobbá teszi a világot. Azt a célt tűzte célul maga elé, hogy minden felebarátjának szabad – ingyenes és módosítható – szoftvert adjon a kezébe és láthatólag meg is tett mindent ennek érdekében. Elindított egy projectet, amely ma népszerűbb, mint valaha s melynek a GNU nevet adta. A név betűszó, a GNU is Not Unix (A GNU Nem Unix) rövidítése. Azért lett ez a project neve, mivel céljai közt szerepelt egy szabad Unix kifejlesztése, amely azonban nem használná a jogilag védett nevet.

    Stallman hisz a szabad szoftverekben, hisz abban, hogy az emberek jók, szereti a pillangókat és pontosan olyan ő a programozóknak, mint John Lennon a zenében. Azt állítja, hogy olyan szoftverekre van szükség, amelyet az emberek odaadhatnak egymásnak és a használatukat nem üldözi a rendőrség. Olyan programokat akart adni, amelyek forrása szabad és így nem helyezhetnek el bennük csapdákat a gyártó cégek. Stallman a GNU kiáltványban felvázolt egy világot, amelyben a programozók megélnek akkor is, ha a programjaikat közkinccsé teszik – nem pedig drága pénzért adják el.

    Stallman és a GNU project tagjai sokat tettek a szabad operációs rendszer születéséért. Létrehoztak egy C nyelvű fordítót, egy halom programot, tulajdonképpen egy fél Unixot. A rendszer magját – a kernelt – azonban a mai napig nem fejezték be. Itt lép a képbe Linus Torwalds, aki kb. 1991-ben egyetemistaként nekilátott egy kernelt írni vadonatúj számítógépére. Két okból tette ezt: szeretett volna megismerni a használt módszerekkel és nem volt olyan operációs rendszer, amit könnyű szívvel feltett volna a 386-osára. Akkor azt írta az Interneten, hogy valószínűleg senki sem fogja használni a munkáját, de azért közkinccsé teszi munkáját érdekességképpen, okulásul. Az ő jóslata nem jött be.

    Linus úgy hatott a szabadszoftver mozgalomra, mint szikra a gázszivárgásra. Hihetetlen érdeklődés mutatkozott, hamarosan százak és ezrek kezdték küldözgetni a fejlesztéseiket Linusnak. Hamarosan eljutott a kernel arra a szintre, hogy belőle – és a GNU csapat által évek alatt összehordott programokból – használható operációs rendszert lehet összeállítani, amelynek gyors sikerét a Unix jó előre megalapozta.

    Szegény Stallman egyszer csak azt vette észre, hogy az álmát, a szabad szoftverekből összeállított operációs rendszert kezdik Linux-nak emlegetni, ahogyan Linus nevezte viccesen kernelét. Ma is sokszor kéri, hogy hívják a teljes rendszert GNU/Linux-nak, de ez a név nem igazán terjedt el – talán azért mert bonyolult.

    Stallman és Linus sokakkal együtt ma is aktívan részt vesznek a Linux fejlesztésében, koordináló, irányító szerepet vállalva. A Linux mára olyan hatékony és modern rendszerré nőtte ki magát, hogy az már néhány multinacionális szoftverház piaci pozícióját is veszélyezteti.

    Manapság már igen sokan fejlesztenek programokat Linux alá, részint az Interneten spontán szerveződő csoportok által írt ingyenes változatban, részint vállalatok által pénzért esetleg reklámcélokból ingyenesen terjesztve. Az Interneten fellelhető programcsomagokból bárki működőképes rendszert állíthat magának össze, de választhatja az egyes cégek és csoportok által összeállított gyűjteményeket – ún. disztribúciókat – is.

    • A Linux ma is egy ún. opensource, vagyis nyílt keretek közt fejlesztett, bárki által ingyenesen használható Unix kompatibilis PC-s operációs rendszer. Napjainkban a Linux felhasználók számát 12-15 millióra becsülik. Olyan nagy vállalatok használják, mint az IBM, a NASA, az Internet szolgáltatók több mint 36%-a, de még a hollywoodi filmstúdiók is használják (mint például a Titanic nevű szuperprodukció különleges effektusainál) stb.

    • A Linux nyílt fejlesztési modellje az alapja a Linux gyors fejlődésének, rugalmasságának. A Linux stabilitását és megbízhatóságát felismerve több szoftver cég is bejelentette termékeinek Linux-os változatát. (Oracle, IBM és az Interbase Linux-os adatbázis-kezelők, Corel stb.) Az Intel tulajdonrészt vásárolt a Linux szoftvereket forgalmazó Red Hat cégben és bejelentette, hogy a 2000-ben piacra kerülő 64bites Merced processzorra elkészül az azt támogató Linux verzió. Sokan úgy tekintenek a Linux-ra, mint a monopolhelyzetben lévő Microsoft egyetlen esélyes ellenfelére.

    • A Linux méltán híres biztonsága szenvedne csorbát, ha túl sok fölösleges segédprogramot vagy, úgy nevezet felhasználóbarát beállító programot tartalmazna, ezért a rendszer szerverként történő felhasználásához továbbra is igényel magasabb szakmai felkészültséget, de a kliensbeállítások ma már elég egyszerűek ahhoz, hogy kezdő felhasználók is bátran használják.

    • A Linux fejlesztése olyan ütemű, hogy a disztribútorok általában a legfrissebben kiadott stabil verzió mellett már tesztelik az újabb verziót.